Az elkészítést a hús előkészítésével kezdjük. A karajszeleteket kivesszük a csomagolásból, majd mindkét oldalukon papírtörlővel szárazra töröljük. Ha a hússzeletek nagyon vastagok, enyhén kiklopfolhatjuk őket, de ne lapítsuk túl vékonyra. A cél az, hogy nagyjából egyenletes vastagságú, könnyen átsülő szeleteket kapjunk.
A karaj mindkét oldalát megsózzuk és megborsozzuk. Ezután megszórjuk az édes pirospaprikával és a majoránnával. A fűszereket finoman beledörzsöljük a hús felületébe. Nem szükséges hosszú ideig pácolni, de ha van időnk, a fűszerezett szeleteket tíz-tizenöt percig pihentethetjük, hogy az ízek kissé összeérjenek.
Egy nagyobb serpenyőt közepesen magas hőfokon felmelegítünk. Hozzáadjuk az olajat és a vajat, majd megvárjuk, amíg a vaj teljesen felolvad és enyhén habzani kezd. Ne hagyjuk megbarnulni vagy megégni. Ha a zsiradék túl forró, a pirospaprika gyorsan megéghet a húson, ezért inkább egyenletes, közepesen magas hőfokon dolgozzunk.
A karajszeleteket a forró serpenyőbe helyezzük. Ha a serpenyő nem elég nagy, inkább két adagban pirítsuk a húst, mert a túlzsúfolt edényben a szeletek nem tudnak megfelelően megpirulni. Oldalanként körülbelül két-három percig süssük őket. Nem az a cél, hogy teljesen elkészüljenek, hanem hogy a felületük szép aranybarna kérget kapjon.
A szeleteket csak akkor fordítsuk meg, amikor az alsó oldaluk már szépen megpirult. Ha túl gyakran mozgatjuk őket, nehezebben alakul ki a kéreg. Az előpirított húst egy tányérra szedjük, és rövid időre félretesszük. A serpenyőben maradó zsiradékot és a húsról levált pirult részeket ne öntsük ki, mert ezek adják majd a hagymás alap ízét.
A vöröshagymákat megtisztítjuk, félbevágjuk, majd vastagabb félkarikákra szeleteljük. Ne vágjuk túl vékonyra, mert a sütés során könnyen teljesen szétfőnének. A vastagabb hagymadarabok a kész ételben puhák és szaftosak maradnak, miközben részben megőrzik a formájukat.
A hagymát ugyanabba a serpenyőbe tesszük, amelyben a húst pirítottuk. Ha szükséges, adhatunk még hozzá kevés olajat vagy vajat. Közepes lángon néhány perc alatt megfonnyasztjuk. Időnként megkeverjük, hogy a hagyma minden része érintkezzen a forró zsiradékkal, és feloldja a serpenyő alján maradt pirult ízeket.
Amikor a hagyma kezd üvegessé és puhává válni, hozzáadjuk a finomra aprított fokhagymát. További egy-két percig pirítjuk, de közben folyamatosan figyeljük, hogy a fokhagyma ne barnuljon meg. Amint érezni kezdjük az illatát, elérte a megfelelő állapotot. A fokhagyma a sütőben még tovább puhul és ízesíti majd a mártást.
Egy külön tálban összekeverjük a főzőtejszínt, a húslevest vagy alaplét és a mustárt. Hozzáadjuk a kakukkfüvet, kevés sót és frissen őrölt fekete borsot. A keveréket habverővel vagy kanállal alaposan átforgatjuk, hogy a mustár egyenletesen eloszoljon benne. Nem szükséges teljesen simára dolgozni, de nagyobb mustárcsomók ne maradjanak a szószban.
A sózással óvatosan bánjunk, különösen akkor, ha az alaplé sós. A hús már kapott sót, a mustárnak és a pirított hagymának is van saját íze, ezért a mártást inkább enyhébbre fűszerezzük. Tálalás előtt még mindig lehet rajta igazítani.
Egy közepes vagy nagyobb sütőtálat vékonyan kikenünk vajjal vagy a serpenyőben maradt zsiradék egy részével. A karajszeleteket egymás mellé helyezzük a sütőtálban. Ne fedjék egymást teljesen, mert így a tejszínes mártás egyenletesebben jut el minden húsdarabhoz.
A pirított hagymát eloszlatjuk a karajszeletek tetején és között. Nem baj, ha a hagyma egy része a hússzeletek alá kerül, mert a sütés során a mártásban fog megpuhulni. Próbáljuk a hagymát nagyjából egyenletes rétegben elosztani, hogy minden adagba jusson belőle.
A tejszínes-mustáros keveréket lassan a sütőtálba öntjük. Lehetőleg ne közvetlenül a hús tetejére zúdítsuk, mert lemoshatja róla a fűszereket. Inkább a szeletek közötti részekre és a tál széléhez öntsük, ahonnan a mártás magától körbeveszi majd a húst.
A sütőt 180 °C-ra előmelegítjük. A sütőtálat a középső rácsra helyezzük, majd a karajt körülbelül harminc-harmincöt percig sütjük. A pontos idő függ a hússzeletek vastagságától és a sütőtől. A vékonyabb karaj hamarabb elkészül, a vastagabb szeleteknek több időre lehet szükségük.
A sütés első húsz percében a tejszínes mártás fokozatosan átmelegszik, a hagyma tovább puhul, a hús pedig átveszi a mártás aromáit. Ha a sütőtálban a szósz nagyon gyorsan forrni kezd, mérsékeljük kissé a hőfokot, mert a túl erős forrás mellett a tejszín könnyebben széteshet, a hús pedig kiszáradhat.
A sütés felénél óvatosan ellenőrizhetjük a mártást. Egy kanállal a hús tetejére merhetünk a szószból, hogy a felület se száradjon ki. Nem szükséges gyakran locsolni, de egy alkalommal érdemes a szeleteket átkenni a tejszínes-hagymás mártással.
A hús elkészültségét a legvastagabb szeletnél ellenőrizzük. A karaj belseje legyen teljesen átsült, de ne süssük a szükségesnél tovább. Ha kés hegyével ellenőrizzük, a hús leve legyen tiszta, a belseje pedig ne maradjon nyers. Ha a szeletek vastagabbak, néhány perccel tovább süthetjük őket, de közben figyeljük a mártás állagát.
A sütés végére a tejszínes szósz kissé besűrűsödik, de nem kell teljesen sűrű mártássá válnia. A sütőtálban maradjon elegendő krémes szósz, amelyet tálaláskor a húsra és a köretre kanalazhatunk. Ha a mártás túl sűrűnek tűnik, kevés alaplével vagy vízzel lazíthatjuk. Ha túl híg, néhány percig még sütőben hagyhatjuk fedés nélkül.
Ha szebb, enyhén pirult tetejű húst szeretnénk, a sütés utolsó öt percében kissé magasabb hőfokra kapcsolhatunk. Ezt azonban csak akkor tegyük, ha a hús már majdnem teljesen elkészült. A tejszínes mártás könnyen besűrűsödhet, és a hagyma szélei is gyorsan pirulnak, ezért a magasabb hőfokú befejezést mindig figyeljük.
A megsült karajt kivesszük a sütőből, és néhány percig pihentetjük. Nem szükséges hosszú ideig várni, de öt perc pihenés segít abban, hogy a húsban lévő szaft kissé visszarendeződjön. A mártás ezalatt tovább sűrűsödik, a hagyma pedig még jobban átveszi a tejszínes-fűszeres ízeket.
Tálalás előtt a friss petrezselymet megmossuk, szárazra töröljük, majd finomra aprítjuk. A kész ételt megszórjuk vele. A petrezselymet ne keverjük bele előre a forró mártásba, mert elveszítheti élénk színét és friss aromáját.
A tejszínes-hagymás karajt burgonyapürével tálaljuk, amely magába szívja a mártást, de sült burgonyával vagy párolt rizzsel is nagyon finom. A friss kenyér szintén jó választás, különösen akkor, ha a tányéron maradt szószt is szeretnénk elfogyasztani. Könnyebb kiegészítőként friss zöldsalátát vagy párolt zöldségeket kínálhatunk mellé.
A maradékot kihűlés után lefedve hűtőszekrényben tároljuk. Újramelegítéskor alacsony hőfokot használjunk, mert a tejszínes szósz és a karaj sem kedveli a túl erős hőt. Sütőben lefedve vagy serpenyőben, kevés alaplé hozzáadásával melegítsük át. Így a hús kevésbé szárad ki, a mártás pedig ismét krémesebb állagú lesz.
A tejszínes-hagymás sült karaj akkor sikerül a legjobban, ha a húst csak röviden pirítjuk elő, a hagymát nem égetjük meg, és a sütőben nem hagyjuk a szükségesnél hosszabb ideig. A puha hagyma, a mustáros-fokhagymás tejszínes szósz és az aranybarnára pirult karaj együtt egyszerű, mégis gazdag ízű házias fogást alkot. Burgonyapürével vagy rizzsel tálalva laktató ebéd, friss salátával pedig kellemes, teljes értékű vacsora lehet.
