Ropogós csirkemell házi sült kolbásszal

A ropogós csirkemell házi sült kolbásszal igazi kiadós, házias fogás. A vékonyra szeletelt csirkemell fűszeres, aranybarna bundát kap, miközben belül puha és szaftos marad. Mellé frissen sütött, fokhagymás-paprikás házi kolbász kerül, amelynek külseje szépen megpirul, a belseje pedig omlós és ízes lesz.

A kétféle hús együtt különösen laktató, ezért leginkább tartalmas ebédként vagy hétvégi családi étkezésként érdemes elkészíteni. Friss kenyérrel, mustárral, házi savanyúsággal és sült burgonyával klasszikus magyaros fogás válik belőle, de könnyű salátával tálalva kiegyensúlyozottabb étkezés is készíthető.

A recept két részből áll. Először a ropogós csirkemellet készítjük elő és sütjük meg, majd összeállítjuk és megsütjük a házi kolbászt. A munkát érdemes úgy megszervezni, hogy a kolbászhúst hidegen tartsuk egészen a töltésig, mert így könnyebb lesz vele dolgozni, és biztonságosabb is.

Hozzávalók

A ropogós csirkemellhez

A házi kolbászhoz

Tálaláshoz

A csirkemellhez használhatunk egy nagyobb, egész darabot, amelyet mi szeletelünk fel, vagy előre szeletelt csirkemellszeleteket is. Az a legfontosabb, hogy a darabok hasonló vastagságúak legyenek, így egyszerre készülnek el.

A kolbászhoz közepesen zsíros darált sertéshúst válasszunk. A túl sovány húsból könnyen száraz kolbász készül, míg a megfelelő zsírtartalom szaftosabbá és ízesebbé teszi. Ha lehetőségünk van rá, használjunk körülbelül 20–25 százalék zsírtartalmú darált húst.

A kolbászbél előkészítése

Ha sózott sertésbelet használunk, először öblítsük le róla a külső sót hideg vízzel.

Ezután tegyük egy tálba, és áztassuk langyos, nem forró vízben körülbelül 20–30 percig. Az áztatás fellágyítja a belet, és rugalmasabbá teszi, így kisebb eséllyel szakad el töltés közben.

A bél belsejét is átöblíthetjük. Ehhez az egyik végét húzzuk rá a csapra, és gyenge vízsugárral engedjünk kevés vizet a belsejébe. Ez segít ellenőrizni, hogy nincs-e benne nagyobb szennyeződés vagy sérült szakasz.

Ne használjunk erős vízsugarat, mert a bél könnyen kilyukadhat.

Az előkészített belet tartsuk vízben a töltésig. Ha több hosszú szálunk van, ne vágjuk őket túl rövid darabokra előre. Könnyebb hosszabb szakaszt tölteni, majd utólag kialakítani a kívánt kolbászokat.

Ha előre csomagolt, friss kolbászbelet vásárolunk, mindig kövessük a csomagoláson feltüntetett előkészítési útmutatót.

A csirkemell előkészítése

A csirkemellet papírtörlővel szárazra töröljük. Ezután eltávolítjuk az esetleges hártyákat, inakat és vastagabb zsíros részeket.

A húst keresztirányban körülbelül másfél-két centiméter vastag szeletekre vágjuk. A szeleteket ne vágjuk túl vékonyra, mert a csirkemell így könnyebben kiszárad sütés közben.

A darabokat két sütőpapír vagy fólia között enyhén kiklopfoljuk. Nem kell teljesen vékonyra lapítani őket. A cél az, hogy nagyjából egyenletes vastagságúak legyenek.

A túl erős klopfolás széttépi a hús rostjait, és a szelet könnyebben széteshet a panírozás vagy sütés közben.

A csirkeszeletek mindkét oldalát enyhén megsózzuk. Megszórjuk őket frissen őrölt fekete borssal, pirospaprikával és fokhagymaporral.

A fűszereket kézzel finoman beledörzsöljük a húsba, majd a szeleteket 10–15 percre félretesszük. Hosszabb pácolásra nincs szükség, mert a csirkemell gyorsan átveszi az ízeket.

Ha szeretnénk, a csirkét kevés szárított majoránnával vagy egy csipet füstölt pirospaprikával is ízesíthetjük. Ügyeljünk azonban arra, hogy a fűszerezés ne legyen túl erős, mert a kolbász is karakteres lesz.

A csirkemell bundázása

A lisztet egy lapos tányérba vagy széles tálba szórjuk. A liszt egy részébe belekeverjük a pirospaprikát, a fokhagymaport és kevés fekete borsot.

A tojásokat egy másik tálban felütjük, hozzáadjuk a tejet, majd villával vagy habverővel simára keverjük.

A tej lazábbá teszi a tojásos keveréket, és könnyebb, egyenletesebb bundát eredményez. Ha vastagabb bundát szeretnénk, a tej mennyiségét kissé csökkenthetjük.

A csirkeszeleteket először a fűszeres lisztbe forgatjuk. A liszt mindenhol vékonyan tapadjon meg rajtuk.

Ezután a tojásos-tejes keverékbe mártjuk őket. Hagyjuk, hogy a felesleges tojás néhány másodperc alatt lecsöpögjön.

Végül ismét lisztbe forgatjuk a szeleteket. A második lisztréteg legyen vékony, de egyenletes.

A két rétegű lisztes bunda sütés közben ropogós, kissé rusztikus kérget ad. Ha vastagabb, egyenetlenebb felületet szeretnénk, a második lisztezés után a szeletet óvatosan visszamárthatjuk a tojásba, majd még egyszer lisztbe forgathatjuk.

A már bebundázott csirkét ne rakjuk egymásra, mert a bunda felpuhulhat. Helyezzük őket sütőpapírra vagy enyhén lisztezett tálcára.

A csirke sütése

Egy nagyobb, vastag aljú serpenyőben annyi olajat hevítünk, hogy a csirkeszeletek alsó része jól érintkezzen a zsiradékkal.

Nem szükséges teljesen ellepni a húst, de az olaj legyen elegendően mély ahhoz, hogy a bunda ne tapadjon azonnal a serpenyő aljához.

Az olaj közepesen forró legyen. Ha egy kevés bundát ejtünk bele, annak azonnal finoman sercegnie kell, de nem szabad rögtön sötétbarnára sülnie.

Ideális esetben körülbelül 170–175 °C-os olajban dolgozunk. Ha nincs hőmérőnk, egy fakanál nyelét mártsuk az olajba. Ha körülötte apró buborékok jelennek meg, az olaj megfelelően meleg.

A csirkeszeleteket óvatosan az olajba helyezzük. Ne tegyünk túl sok darabot a serpenyőbe, mert az olaj hőmérséklete hirtelen lecsökken, és a bunda megszívhatja magát zsiradékkal.

Közepes lángon oldalanként körülbelül 3–4 percig sütjük őket. A pontos idő a szeletek vastagságától függ.

Akkor fordítsuk meg a csirkét, amikor az alsó oldala már aranybarna és stabil. Ne mozgassuk folyamatosan, mert a bunda leválhat róla.

A másik oldalt is aranybarnára sütjük. A csirkemell belseje akkor biztonságosan elkészült, ha a legvastagabb részén eléri a 74 °C-ot.

Ha nincs konyhai hőmérőnk, egy vastagabb szeletet a közepén vágjunk fel. A hús belseje legyen teljesen fehér és átsült, ne legyen üveges vagy nyers hatású.

A megsült csirkét rácsra szedjük, nem közvetlenül egymásra. A rács lehetővé teszi, hogy a gőz távozzon, így a bunda tovább ropogós marad.

Ha nincs rácsunk, használhatunk papírtörlőt is, de néhány perc után érdemes megfordítani a szeleteket, hogy az aljuk ne puhuljon fel a saját gőzüktől.