Az elkészítést a keksz előkészítésével kezdjük. A háztartási keksz körülbelül kétharmadát kézzel nagyobb darabokra törjük. Nem szükséges teljesen egyforma darabokat készíteni, sőt a különböző méretű kekszdarabok teszik majd természetesebbé és szebbé a szeletek belsejét. A túl nagy darabokat azonban érdemes kisebbre törni, hogy a masszával könnyen összeforgathatók legyenek.
A keksz fennmaradó részét finomabbra morzsoljuk. Ezt kézzel is megtehetjük, de egy lezárható zacskóba téve sodrófával is összetörhetjük. Ha aprítógépet használunk, rövid időközönként dolgozzunk, hogy ne készüljön teljesen lisztszerű por. A finomabb morzsa segít megkötni a csokoládés masszát, és kellemesen tömör, de nem kemény állagot ad.
A nagyobb kekszdarabokat és a finomabb morzsát egy nagyobb tálban összekeverjük. Ha diót vagy mogyorót is használunk a kekszes masszához, a darált magokat ebben a szakaszban hozzáadhatjuk. Érdemes a magvakat előzőleg kissé megpirítani egy száraz serpenyőben, majd teljesen kihűteni. A pirítás elmélyíti az ízüket, de csak alacsony hőfokon dolgozzunk, hogy ne égjenek meg.
Ezután elkészítjük a csokoládés alapot. Egy vastagabb aljú lábasba öntjük a tejet, majd hozzáadjuk a cukrot és a vaníliás cukrot. A kakaóport érdemes szitán keresztül a tejbe szórni, így kisebb eséllyel alakulnak ki benne csomók. A vajat kisebb darabokra vágjuk, és ezt is a lábasba tesszük.
A lábast alacsony vagy közepes hőfokra helyezzük, majd folyamatos keverés mellett melegíteni kezdjük. A cél nem az, hogy a keverék erősen forrjon, hanem az, hogy a vaj és a cukor fokozatosan felolvadjon. A kakaóport a fakanállal vagy habverővel keverjük el, amíg egységes, sötét színű folyadékot nem kapunk.
Amikor a vaj teljesen felolvadt, hozzáadjuk a kisebb darabokra tört étcsokoládét. Továbbra is folyamatosan keverjük, amíg a csokoládé teljesen el nem olvad. A keveréknek fényes, sima és egységes állagúvá kell válnia. Ha apró csokoládédarabok maradnak benne, még néhány percig keverjük alacsony hőfokon.
Fontos, hogy a csokoládés masszát ne forraljuk fel hosszasan. A túl magas hőmérséklet miatt a tej könnyen leéghet, a csokoládé pedig szemcséssé válhat. Ha úgy látjuk, hogy a lábas nagyon felforrósodott, vegyük le néhány pillanatra a tűzről, és keverjük tovább. A maradék hő általában elegendő ahhoz, hogy a csokoládé teljesen felolvadjon.
Amikor a massza sima és fényes, levesszük a tűzről. Néhány percig hűlni hagyjuk, hogy ne legyen forró, amikor a kekszhez adjuk. Nem kell teljesen kihűteni, mert langyosan könnyebben bevonja a kekszdarabokat, de a túl forró csokoládé meglágyíthatja a kekszet, és a végeredmény túlságosan pépes lehet.
A langyos csokoládés alaphoz hozzáadjuk a rumaromát vagy a rumot. Ha gyermekek számára készítjük, használjunk rumaromát, vagy hagyjuk el ezt a hozzávalót. A rumaromát alaposan elkeverjük a masszában, hogy mindenhol egyenletesen eloszoljon. Ebben a szakaszban a darált diót vagy mogyorót is hozzáadhatjuk, ha még nem kevertük össze a kekszmorzsával.
A csokoládés keveréket a tört kekszre öntjük. Először csak a mennyiség nagy részét adjuk hozzá, majd egy nagyobb kanállal vagy spatulával összeforgatjuk. A kekszdarabok könnyen törhetnek, ezért ne keverjük túl erősen. Inkább alulról felfelé emelve forgassuk át a masszát, hogy a csokoládé minden darabot vékonyan bevonjon.
Ha a massza túl száraznak tűnik, kevés csokoládés alapot még hozzáadhatunk. Ha viszont túl lágy vagy folyós, néhány evőkanál finomabb kekszmorzsával sűríthetjük. A megfelelő állag sűrű és formázható legyen. A massza tartsa meg az alakját, de ne legyen olyan száraz, hogy ne lehessen összenyomni.
A munkafelületre sütőpapírt vagy egy nagyobb darab frissentartó fóliát terítünk. A kekszes csokoládémasszát a közepére halmozzuk. Kanállal hosszúkás, nagyjából hengeres formát alakítunk ki belőle. Nem szükséges azonnal tökéletes rudat formázni, mert a papír vagy a fólia segítségével később könnyebben tömöríthetjük.
A papír két oldalát felemeljük, és a masszát szorosan összenyomjuk. A rudat előre-hátra görgethetjük, miközben a végeit kissé megcsavarjuk. Így a kekszes keverék egyenletesebben összeáll, és nem maradnak benne nagyobb levegős részek. Ha vékonyabb szalámit szeretnénk, a masszát két kisebb rúdra is oszthatjuk.
A rudat szorosan becsomagoljuk. Ha fóliát használunk, a csomagolás végén a két oldalát csavarjuk meg, így a massza még tömörebb lesz. Ha sütőpapírt használunk, egy második réteg fóliával is körbetekerhetjük. A csomagolás legyen elég szoros ahhoz, hogy a rúd megtartsa a formáját, de ne nyomjuk össze annyira, hogy a kekszdarabok teljesen szétmorzsolódjanak.
A becsomagolt kekszes rudat hűtőszekrénybe tesszük. Legalább négy-öt órán át pihentetjük, de a legjobb eredményt akkor kapjuk, ha egy egész éjszakán át hűl. Ezalatt a keksz magába szívja a csokoládés massza egy részét, a vaj és a csokoládé pedig megszilárdul. A rúd így könnyebben szeletelhető lesz.
Amikor a kekszes szalámi megfelelően megdermedt, elkészítjük a bevonatot. A csokoládét kisebb darabokra törjük, és egy hőálló tálba tesszük. Hozzáadjuk a két evőkanál olajat, majd vízgőz fölött vagy mikrohullámú sütőben, rövid szakaszokban megolvasztjuk.
Vízgőz fölötti olvasztásnál egy lábasban kevés vizet melegítünk, majd ráhelyezzük a csokoládéval teli tálat. A tál alja ne érjen közvetlenül a vízhez. Folyamatosan keverjük a csokoládét, amíg teljesen sima és fényes nem lesz. Mikrohullámú sütő használatakor rövid, tíz-tizenöt másodperces szakaszokban melegítsük, és minden szakasz után alaposan keverjük át.
Az olaj könnyebben kenhetővé teszi a bevonatot, és szép fényt ad neki. Ha szeretnénk, az olvasztott csokoládéba aprított diót vagy mogyorót is keverhetünk. A magvakat ne túl nagy darabokra vágjuk, mert a nagyobb darabok megnehezíthetik a bevonat egyenletes eloszlatását.
A hideg kekszrudat kicsomagoljuk, majd egy rácsra vagy sütőpapírra helyezzük. A csokoládébevonatot kanállal vagy spatulával ráöntjük és elkenjük a rúd teljes felületén. A rudat óvatosan forgathatjuk, hogy az oldalaira és a végére is jusson a csokoládéból. Ha vastagabb bevonatot szeretnénk, az első réteg után néhány percig hűtjük, majd egy második vékony réteget is felvihetünk.
A bevont kekszes szalámit újra hűtőbe tesszük. Addig pihentetjük, amíg a csokoládéréteg teljesen megszilárdul. Ez általában egy-két órát vesz igénybe, de a hűtő hőmérsékletétől és a bevonat vastagságától is függ. Ne szeleteljük fel addig, amíg a bevonat még puha, mert könnyen elkenődhet és leválhat a rúdról.
Tálalás előtt a szalámit kivesszük a hűtőből, és néhány percig szobahőmérsékleten hagyjuk. Ez megkönnyíti a szeletelést, mert a csokoládébevonat nem lesz túl kemény. Éles késsel vastagabb szeletekre vágjuk. Ha szép, tiszta vágási felületet szeretnénk, a kést minden szelet után letörölhetjük.
A kekszes csokoládészalámi önmagában is finom, de tálalhatjuk porcukorral meghintve, tejszínhabbal vagy néhány szem friss gyümölccsel is. Kávé, tea és kakaó mellé különösen jól illik. Ünnepi alkalomkor kisebb szeletekre vágva süteményestálon is kínálhatjuk.
A desszertet hűtőszekrényben, jól becsomagolva vagy zárható dobozban tároljuk. A csokoládébevonat miatt nem ajánlott hosszú ideig szobahőmérsékleten hagyni, különösen melegebb időben. Hűtve több napig is megőrzi az állagát, bár a keksz idővel egyre puhábbá válik.
A recept többféleképpen variálható. A masszába keverhetünk kókuszreszeléket, aszalt gyümölcsöt, kandírozott narancshéjat vagy apróra vágott mogyorót. A bevonatot megszórhatjuk kókuszreszelékkel, darált dióval vagy csokoládéforgáccsal. Ha különlegesebb ízt szeretnénk, kevés reszelt narancshéjat is adhatunk a csokoládés alaphoz.
A kekszes csokoládészalámi legfontosabb titka, hogy a kekszdarabok megfelelő arányban legyenek a csokoládés masszával, a formázáskor pedig alaposan tömörítsük a rudat. A túl sok keksztől száraz, a túl sok folyadéktól pedig nehezen szilárduló édességet kapnánk. Ha a masszát lassan melegítjük, a kekszet óvatosan forgatjuk bele, és elegendő időt hagyunk a hűtésre, akkor mutatós, szeletelhető és gazdag ízű sütés nélküli desszertet készíthetünk.
